5. RÉSZ: TÚLÉLTEM...
TÚLÉLTEM. Túléltem ezt is. Édesanyám korai elvesztését és Zara gyermekágyi időszakát is. Pedig kezdetben úgy éreztem mindkettőnél, hogy ez nekem nem fog menni. Annyira nehéz, én ehhez túl gyenge vagyok. Miért nem megy könnyebben és zökkenőmentesen? Vagy másnak is ilyen nehéz, csak nem tudok róla? Vagy túl nagyok az elvárásaim magam felé? Talán ebből ered a legtöbb nehézségem és talán ezért kapok ennyi és ilyesfajta „munkát” az élettől, hogy ezeket a magas, és szinte teljesíthetetlen elvárásaimat végre a „szögre akasszam”. Nálunk talán ez benne van a családunk vérében, hogy mindent egyedül kell megoldanunk, a lehető legnagyobb maximalizmussal. De egy tanult, felvett álarc is, mert mindig ezzel a maximális erőbedobásommal akartam, hogy engem elfogadjanak és szeressenek. Mindig ez hajtott gyerekkoromtól kezdve. Azt máskor szeretném részletezni, hogy honnan eredhet ez, hogy „utolsó kapanyéllel is ragaszkodok a maximalizmusomhoz”. Túl sok és túl magas elvárásokat támasztok nap