7. RÉSZ: KARÁCSONYI CSODÁRA VÁRVA
Annyi minden és olyan gyorsan történt… Ha valaki nekem azt mondja, hogy a 30. születésnapomra ilyen „ajándék” vár az Élettől, biztosan nem hittem volna el neki. Pedig ez nekem/nekünk lett címezve csak éppen nem egy díszcsomagolásos, flancos kivitelben, hanem ridegen, kőkeményen a szívünkbe hatolva… A novemberi vasárnapok keményen elkezdték küldeni a felkészítőt a mostani karácsonyi időszakra. Az első novemberi vasárnap eseménye röviden így nézett ki: a cicánkat elütötte egy autó. Nagyon rossz előérzetem volt azon a délutánon, mondtam is Gabinak, hogy a cicát érte valami, mert nincs itt már egy ideje és valami azt súgja, hogy baj van. Elkezdtük keresni séta közben és sajnos elég hamar beigazolódott, hogy nagy a baj. Kocsiba be ezerrel és siettünk vele a legközelebb eső 0-24-es állatkórházba. Ahogy felocsúdtunk a baleset tényéből, egyből az jutott eszünkbe, hogy ez nem lehet véletlen. Hiszen a baleset előtt néhány nappal teszteltem, és kiderült, hogy kisbabát várunk. Az is nagyon v