2. RÉSZ: SZOPTATÁS vs. TÁPSZER – a tehertől a megkönnyebbülésig

Ugye - ahogy már említettem egy korábbi bejegyzésben is - Zara már a kórházban kezdte az „éhségbetegséget”, ahogy a Mónika-show felkapott „sztárjai”, Csipkés Zoli és „Vámpír” Ágiék mondták 😃. Második éjszaka telt úgy el a kórházban, hogy csak ordított és ordított, mert nem kap tejet. Rajtam kívül 3 újdonsült anyuka volt még a szobában, volt egy, akinek szintén volt egy jó sírós gyereke. Császárral született a kislánya. Amikor megkérdeztem tőle, hogy "figyelj már, Neked, hogy lehet, hogy elhallgatott a gyerek? Már megindult egy nap után a tejed???" Erre ő: "persze, már szépen szívja a tejet." Nah én ezzel még jobban kiborultam, főleg úgy, hogy azzal az anyukával alapból nem szimpatizáltunk egymással. Másnap reggel is bejött a férjem, mint minden olyan alkalommal, amikor csak látogatni lehetett. A szobába látogatók nem jöhettek be, ez volt a szabály, így a folyosón zokogtam a nyakában: „Úristen, Gabi, éhen fog halni a gyerekünk, mert nekem még nincs tej, és nem adnak neki vízen kívül semmit”.

Erre megjelent a szülészorvosom is, aki rákérdezett, hogy mi a baj, Dóra?

Annyira emlékszem erre a jelenetre 😃. Ott úgy elpattant a cérna és sírva mondtam neki: „tudja mi a baj? Az, hogy éhezik a gyerekem, ordít, amióta csak megszületett, és nem adnak neki enni. A másik meg, hogy kb. minden „szaroslábújóskának” van teje, csak nekem nincs” 😃 😃 😃. Úgy röhögött a doki, a férjem próbálta visszafogni a nevetést, mert tudta, hogy ölni tudtam volna akkor, ha valaki a nyomoromon jókat derül. Megnyugtatott a doki, hogy nem fog éhen halni, mert olyan picike gyomra van még neki, és van benne tartalék, higgyem már el.

Visszatérve erre, hogy azt hittem, hogy mindenkinek már egy nap után van teje, mert úgy elhitetik az emberrel… A nagy büdös francokat, csak már ott, akkor is arról szól minden, hogy te megtudod csinálni, neked muszáj jónak lenni és erősnek és hazudni kell az igazságról, mert különben azt hiszed, hogy megköveznek.

Aztán szépen, a hazaindulás napján beindult a tejem, de a többit már ismeritek.

A szoptatást/fejést abbahagytam és elapasztottam a tejem, amikor 2,5 hónapos lett Zara, mert akkor már a tiszta anyatej mellett majdnem minden fejés alkalmával totál véres tejet fejt le a gép. Nem bírtam tovább a kínzást és levettem egy jó nagy terhet a vállamról. Azután tápszeres lett és ezzel bajom nem volt és nincs is azóta sem.

Szóval anyukák, védőnők, gyermekorvosok, és főleg azok, akik azt mondják, hogy nem teszel meg mindent, hogy a gyereked anyatejes legyen, mert tűrni kell a fájdalmat és ki lehet bírni néhány hétig. Azok mind tehetnek egy szívességet! Mert aki nálam jobban tűrte, az már ufó! De ebbe nem érdemes belerokkanni, mert igenis bele lehet, elég komolyan, LELKILEG! Főleg úgy, hogy orrba-szájba ezt nyomatják védőnőnél, hirdetéseken, és minden egyes szaros baba-mama jellegű cikkekben, és ami a legszebb, az Instagramon, Facebookon, hogy SZOPTASSUNK, mert az a legjobb a kisbabának! Persze, hogy az a legjobb, de ha fejen állsz sem vagy képes a szoptatásra, akkor mit várnak még el tőlünk? És persze ettől totál idegbeteg lesz az anyuka, mert egy nagy rakás szarnak érzi magát, hogy annyi nő tud szoptatni, akkor ÉN miért nem????

Egyébként meg nagyon sok előnye volt, bármikor elmehettem itthonról pl. hétvégenként bevásárolni, mert a férjem megoldotta az etetést, pelenkázást. Szóval sok előnye is volt ennek, szó se róla, és legalább Gabi is úgy érezhette ezeknél az alkalmaknál, hogy ő is hozzájárul Zara gondozásához, és persze, neki is kijár akkor a békés gyerek látványa, ami valljuk be, nagy melegséggel tölti meg az ember szívét :).