10. RÉSZ: HIÁNY...
Régen írtam, rengeteg dolog ért az utóbbi időszakban, nagyon sok inger, sok olyan élmény, ami az egész világomat felforgatta, legyen az pozitív vagy negatív. Mostanában, amivel az elmúlt néhány hónapban találkozom és egyre inkább foglalkoztat az egyértelműen a HIÁNY állapota. A szeretetnek a hiánya. Kivagyunk facsarva, ki van száradva a lelkünk és éhezünk a szeretetre. Ki milyen formában, szinten és élethelyzetben. Egyik legjobban kifejező idézetet Müller Péter „tollából” szeretném most itt megosztani: „A szeretet hiányában a lélek fázni kezd, a hideg rázza, s ha nem tudja elviselni: bele is pusztul. ” Valóban…belepusztul, széttörik, meghasonlik önmagával. Talán ezért általánosan jellemző manapság emberek, férfiak, nők tömegeinél a különböző súlyos személyiségzavarok formái, borderline és társai, és ezért egyre több a nárcisztikus szociopata is a közvetlen környezetünkben, akiket sajnos nagyon nehéz felismerni. De hát mit csodálkozunk? A szeretetlenségnek súlyos ára van. A ku