6. RÉSZ: MÁSKÉPP LÁTNI...
Azt vettem észre, hogy sokan a gyerekvállalás után vesztik el igazán önmagukat. Azt tapasztalom, hogy sok nő (többek között én is) azt várja/várta, hogy majd a gyerek megoldja a belső boldogtalanságot, és majd kiteljesedik. Saját magamból kiindulva és persze a közeli ismerősök, barátok tapasztalataiból adódóan is, azt vettem észre, hogy még inkább felerősíti a gyerek a hiányérzetünket, ami bennünk bújkál. Nem tudom, hogy miért lehet ez – talán azért, mert ilyenkor jövünk rá arra, hogy mennyi mindent újból kell tanulnunk akár a szeretetről és önmagunkról, akár pedig az elfogadásról legyen szó. Az a kor, amiben szüleink nőttek fel (50-es, 60-as évek) eléggé érzelemszegény embereket lökött ki magából. És nem azt akarom ezzel érzékeltetni, hogy nekik nincsenek érzéseik, de nem tanulták meg kimutatni, kifejezni, sőt szégyellik kinyilvánítani érzelmeiket társuk és gyermekeik, vagyis MI felénk. És ezt adták tovább, így nevelték fel a mai 30-40 éves korosztályt is (persze vannak ebben is kiv