13. RÉSZ: TÚL AZ ÓPERENCIÁN

Repjegyek, naptej, bikini, koncertjegy, selfie bot bepakolva. Bőrönd behúzva és pár órán belül ott találom magam, ahová hónapokkal előtte még nem is gondoltam, hogy eljutok.

Vegyes érzések kavarogtak bennem, hiszen elmondani nem tudom, hogy mennyire izgatott voltam, hogy újra lássam Spanyolországot. Másrészt volt bennem félelem azzal kapcsolatban, hogy egyedül megyek, más ország, idegen nyelv, repülés, amit mindig is utáltam annak ellenére, hogy mindig képes vagyok bevállalni és túljutni a repülés miatt érzett félelmemen.

Kíváncsi voltam, hogy milyen érzéseket fog belőlem kiváltani ez az utazás. Milyen lesz többségében egyedül átélni a csodákat, amikkel tele van Mallorca. Azt gondoltam, hogy ez lehet a mostani, újonnan felépített életem egyik legmeghatározóbb önismereti tanulmányútja.

Verának és Nachonak köszönhetően most Mallorcára esett a választásom. Olyan nagy szeretettel vártak az otthonukban, pedig akkor még talán erősebb volt a „munkakapcsolat” közöttünk, mint a barátság része. Hónapok óta kontaktban voltunk folyamatosan, hiszen az a megtiszteltetés ért, hogy én szervezhettem meg a Budapesten tartott, nemzetközi, magyar-chilei esküvőjüket. Már csak 2 hét volt hátra az esküvő időpontjáig, és én úgy robbantam be a közös életükbe mint egy túlméretezett, kíváncsi kisgyerek :D. Az élmények egy részében közösen osztoztunk, a másik felében pedig egyedül várt rám az a sok felfedezésre váró város, falu, építészeti remekmű, amiknek a szépségét egy-egy fotó még csak megközelítőleg sem képes visszaadni. Elképesztő volt látni, hogy amilyen (viszonylag) kicsi sziget Mallorca, annyira változatos természeti kincsekben. Minden partszakasza más és más (egyik gyönyörűbb, mint a másik), mindenhol zöld, sárga, rózsaszín buja növényzet. Színes zsalugáteres ablakok, hatalmas rusztikus faajtók, festői sikátorok. Olyan templomok, szenthelyek, amitől leesik az ember álla. Mór és arab hatások ötvözete tükröződik a kifogástalan állapotban tartott építészetében. Van olyan város (Valldemossa), ahol minden egyes házon van egy festett kerámia csempe, amely Szent Katalin (a város védőszentje) életének valamelyik jelenetét ábrázolja. Mély a hitük, nagyon vallásosak. Tisztelik a családot, és még jobban az emberi életet és a környezetüket.

A spanyol emberek vendégszeretete páratlan a világon. Ez már gyerekként is feltűnt, amikor utoljára Spanyolországban jártam a szüleimmel. Kínálnak, beszélgetnek, mosolyognak, teljesen kapcsolódnak mindenkivel. Azt érzed, hogy itt olyan jólműködő körforgás van mindenhol, amivel nem tudsz betelni.

De ezek csak apró momentumok voltak, amivel végleg beleszerettem ebbe a szigetbe. A legnagyobb csodát Veráéktól kaptam meg. Köztük élve, egy-egy közös program során, közös étkezések alkalmával olyat tapasztaltam meg általuk, ami nagyon sokat gyógyított a lelkemen. Beleláttam, hogy hogyan LEHET szeretni egymást egy kapcsolatban. Hogy a nő NŐ MARAD, a FÉRFI pedig FÉRFI. Egyensúly van, nincs dominancia. Megbeszélnek mindent, finomsággal, igazi mély elfogadással, szeretettel viszonyulnak a másikhoz. Bevallom, hogy az utóbbi jónéhány évben sokszor elvesztettem a hitet és az értelmet a házasság intézményében. Pedig egy-egy éven belül többször átélem az esküvők kivételes és emlékezetes szépséget…De mégis a saját példámból és a környezetem megannyi példáját látva, sokszor nem láttam értelmét ennek a sokszor papíralapú kapcsolatnak. A birtoklás, a lefojtás és elfojtás, a szerepek felcserélése, hazugságok tömkelege magunknak és a másiknak. A kapcsolatok, amik legtöbb esetben azért vannak még életben, mert összeköti őket az óriási hiteltartozás és a gyerekek. A gyerekek, akikre mindent „rá lehet fogni”. De itt mást láttam.

Tiszteletet, önállóságot egyénenként, de egységben való gondolkodást. Magasszintű kommunikációt és több év után is jól érezhető kémiát.

Valahogy más ott az emberek felfogása... Örülnek, hogy élhetnek, hogy dolgozhatnak, hogy részese lehetnek ennek a csodás környezetnek. Hogy „szolgálhatnak” (a szó legnemesebb értelmében), kedveskedhetnek és segíthetnek. Élvezik az ízeket, az italokat, a közös estéket a családdal és a barátokkal. Sokkal nyitottabbak és befogadóbbak, mint amihez mi itthon hozzá vagyunk szokva. Újra hitet kaptam általuk, amire mindig vissza fogok tudni emlékezni. És abban is biztos voltam, hogy én ebből kapni akarok még, amennyit csak lehet! …Úgyhogy repjegyek újra megvéve, és nagy izgalommal várom, hogy mit tartogat még számomra az éven Mallorca.

Dóri

Gyömrő, 2023.01.21