11. RÉSZ - Mi az érték? Neked MA mi az érték…?

 
Így az év végéhez és a 33. születésnapomhoz közeledve nagyon sok dolgot elkezdtem magamban rendbe tenni, helyén kezelni. Számot vetni az évvel, magammal, magunkkal, a környezetemmel, lényegében majdnem mindennel, ami nagymértékben befolyásolt 2022-ben.

Eddigi életem egyik legnehezebb, legmegterhelőbb évét zárom most le lassan, és tudom, hogy még sokan mások rajtam kívül. Vagyis a dátum lezárja, a rezgésével pedig még folyamatosan kezdenünk kell nagyon sok mindent. Hatalmas minőségi változásokat hozott, ha az ember megengedte a dolgok természetes áramlását és belesimult abba, hogy hogyan sajátítsa el a megélt tanításokat, tapasztalatokat.

Olyan amplitúdóval, olyan kilengésekkel volt megtűzdelve ez az év… úgy változott minden szinte egyik napról a másikra, hogy a fonalat felvenni sokszor nem volt idő. Fönt, lent, fönt, lent… egyenletesség pedig nem igazán volt benne. Mélységből a mennybe és fordítva… pillanatok alatt.

Sokat szemlélődtem kifelé, de a legnagyobb változás bennem történt. „Külső eredményektől” egyáltalán nem volt hangos ez az évem. De belül hatalmas változások, előrelépések történtek. Olyan felismerések, ráeszmélések, olyan összefüggések, amik számomra is megdöbbentőek voltak. És most jön a lényeg! Mit tanított nekem leginkább ez a sok kesze-kusza esemény? …Elkezdtem felfedezni és szép sorjában magamban egy megfelelő, becses helyre tenni, hogy nekem mi az ÉRTÉK.

Kezdem azzal, hogy a legfontosabb értékem, kincsem, a családom és barátaim. Úúúúrissssten…hogy nekem ebből milyen kincsek adódtak...?! Hogy milyen érzés azt megtapasztalni, hogy olyan emberek vesznek körül mind IGAZBARÁTI mind pedig CSALÁD szinten, akik bármit, bármikor megtennének értem és fordítva. Akiknek nem tudnék olyat mondani, nem tudnék olyan cselekedetet tenni, amiért ők hátat fordítanának nekem. Hogy mindig és minden helyzetben maximálisan ott vannak és voltak mellettem. Olyan lelki pluszt adnak, amit szavakkal se leírni se pedig szóban kifejezni nem lehet. Hogy egytől egyig olyan emberek, akik engem emelnek és húznak fel és visznek, és sokkal jobb ember leszek általuk. És aki hozzám csatlakozik - akármilyen minőségben és formában - és ezekkel a barátaimmal, családtagjaimmal megismertetem őket, beengedem a „világunkba”, akkor azzal ez az „újonnan jövő ember” sokkal gazdagabb lesz és értékesebb, mint előtte. Mert ők ilyen EMBEREK mind, EGYTŐL-EGYIG! És aki hasonlót tapasztal élete során, az pontosan tudja, hogy miről beszélek.

 

Maradj EMBER minden körülmények között! Ez a másik legfontosabb érték, ami nekem legalább annyira számít mint a magasminőségű emberi kapcsolataim. Segíteni és adni, és segítséget elfogadni és hagyni és jószívvel befogadni, ha adni akarnak neked is. Belelépni a másik ember cipőjébe, legalább egy kicsit. Felülről vizsgálni, és nem magunkból kiindulni. Mert úgy csak csalódunk, és iszonyat nagyokat csalódunk. Ebből rendesen kijutott az éven nekem is. Mert magamból indultam ki, és azt vártam el, ahogy én adnék, ahogy én cselekednék, ami nekem a normális. De másnak nem feltétlen az. Mert más teljesen más személyiség, más családból jön és más „hátizsákkal”. És sok esetben adott dolgokra és szituációkra csak úgy tud reagálni, ahogy Te sosem tennéd. De attól még ennek is megvan a létjogosultsága. Nem kell vele azonosulni, de elfogadni és megengedővé válni…Istenem de nehezen tanultam eddig ezt, de szépen belehajtogat az élet az elfogadásba.

És talán mindközül legnagyobb érték az ŐSZINTESÉG, EGYENESSÉG.

Az év legtanulságosabb felismerése, hogy ezek manapság NEM ÉRTÉKEK a legtöbb embernek. Hogy a becsületesség, az érdeknélküli adás, a támogatás és egyenes, őszinte kommunikáció nem számít. Csak az álca mögé bújtatott, felszínes emberek, felszínes kapcsolatok számítanak ma valamit.

Ne légy őszinte, mert arra nem kíváncsiak? Ne vállalj felelősséget a tetteidért, mert az a divat, hogy manapság a legtöbb ember nem vállalja? Mindenki következmények nélkül megúszhat bármit? Semmit nem jelent, hogy kin és milyen „módszerrel” gázoltak át, vagy aláztak meg, az normális és elfogadott, lépj túl és ennyi? Amikor az ember a másik félben csak a „tranzakciót” látja és semmi többet? Nem akarom elhinni, hogy itt tartunk…engem ez végtelenül elszomorít! Beszélhetünk itt arról, hogy milyenek a mai gyerekek…Nah, milyenek, kérdem én? Milyenné fog válni, ha a szüleitől és a közvetlen környezetétől ezeket a mérgező szar mintákat látja? Ne csodálkozzunk már kéremszépen akkor, ha 5-10 év múlva a mostani gyerekekből egy lélektelen és kiüresedett bábokat látunk. Amikor már most a társadalom többsége zombiként mászkál fel-alá közöttünk és úgy él minden nap, hogy azt se tudja „merre van az előre”. Miért az az érték, aki kiteszi a fenekét, mellét a közösségi felületeken? Ez még kit szórakoztat…? Én már rohadtul unom. Az igazán értékes és őszinte, igazi mélységeket és magasságokat megmutató beszélgetések…nah az ÉRTÉK…nekem legalábbis nagyon. Egy-egy ilyen élmény olyan transzformáló erővel hat rám, hogy egyik nap vagyok X ember, és érzem és tudom, hogy egy ilyen „kapcsolódás” hatására holnapután  már Y ember válik belőlem. És ez mennyire lenyűgöző! Amikor egy-egy mondat vagy tett formálja át a személyiségedet jobbá és nemesebbé. És már sokkal magasabb szinten „rezeg” benned minden energia. Engem ez motivál minden nap…az ilyen jellegű kapcsolatok, kapcsolódások. Ezeket az értékes embereket bevonzani és velük igazi, mély tartalommal megtölteni az életemet. Ebben fürdőzöm, ez tölt, ez ad erőt ahhoz, hogy a kívülről jövő negatív hatásoktól eltudjam zárni magam egy bizonyos szinten. Hálás vagyok, hogy ilyen NAGYBETŰS EMBEREK vesznek engem körül közvetlenül és szánják rám az idejüket és energiájukat és a HATALMAS SZÍVÜK
ET.

Így Szenteste előtt egy nappal azt kívánom mindenkinek, hogy töltse fel a jövő évét egy új és magasabb energiával és mindenkinek olyan emberi kapcsolatokat kívánok, amitől ők és a világ is ÉRTÉKESEBB lesz!

 

Dóri

 

Gyömrő, 2022.12.23