12. RÉSZ: TÚL AZ ÓPERENCIÁN - I. RÉSZ

 …Az utazás alkalmával az igazi csoda nem rajtad kívül, hanem benned történik.

A tavalyi év a nagy átalakulások éve volt nálam is. Sok impulzus, sok inger, sorsfordító események, találkozások. Gyerekkorom óta imádok utazni, a természetben lenni, főleg víz közelében. Elég látnom a Balatont és kiülni a partra egy könyvvel a kezemben, és máris azt érzem, hogy MEGÉRKEZTEM. Hogy nekem ettől több nem is kell.

2022-ben olyan élményeket sikerült gyűjtenem az utazásaim során, amit remélem, hogy soha nem felejtek el, és mindig ott lesznek velem, mint valami útjelző, figyelmeztető, emlékeztető táblák. Ugyanis akkora hatással voltak rám, hogy teljesen megváltozott a hozzáállásom egy-egy fontos témával kapcsolatban. Végtelenül hálás vagyok, hogy a barátaim, a jó Isten és önmagamnak köszönhetően sikerült eljutnom olyan helyekre, városokba, falvakba, természeti csodákhoz, aminek az emlékét már senki nem veheti el tőlem.

Olyan emberektől kaptam segítséget az utazások alkalmával, akiktől egyáltalán nem számítottam rá. Olyan beszélgetések hangzottak el, amik gyógyítottak. Amikkel sikerült más perspektívából ránézni másokra, az életemre és a NAGY EGÉSZRE. És történtek olyan nagy találkozások is, amik gyökeresen változtatták meg az életemet.

Sokat hallottam ezt, sokszor olvastam is arról, hogy a természet közelebb hoz önmagadhoz. Ott érezheted igazán, hogy milyen fontos kapcsolatban állsz mindennel, ami körülötted van, él és terem. Megtanít, hogy mi az, amivel még dolgod van, mi az, amitől félsz, mi az, ami örömet okoz, mi az, ami újrahangol.

Egy barátomnak köszönhetően májusban eljutottam Ausztriába egy vadvízi kajakos (nem rafting!) hétvégére. Sokszor hangzott el a szájából: „Dóri, ott kell legyél! Egyszer legalább, meg kell, hogy tapasztald! Más leszel tőle!”. Sokat vitatkoztam vele ez ügyben, mert azt éreztem, hogy nem nekem való ez, túl extrém, igaz, hogy imádom a vizet, de tisztelem is annyira, hogy tudom, mekkora ereje van. Jó úszó vagyok, de tudtam, hogy ez más, ez valami egészen különleges és félelmetes is. Nem volt mese, menni kellett, valahogy éreztem legbelül, hogy igaza lesz, valami ott más megvilágításba fog kerülni. Igaza volt…sok dolog tisztázásra várt még bennem. Rátéve a kajakot a Salza folyóra már éreztem, hogy innen menekülni kell, hogy ez nem az enyém, nem akarok itt lenni. Egyedül a kajakban, rajtam a spriccdeck, le- és beszorítva egy műanyag, instabil kalitkába….nem, nem…itt baj lesz! Bepánikoltam, kővé vált mindenem, kiment az erő az összes végtagomból. A partról szemlélve lassúnak tűnt a folyó azon szakasza, de beleállva a néhány fokos vízbe már érezte az ember, hogy ez nem játék. Itt figyelni kell és koncentrálni. Megvoltak a gyakorlatok, elhangzott minden, tudtuk, hogy ha felborul a kajak és a víz alá kerülünk, először fel kell tépni a spriccdecket, majd kirúgni magad a kajakból, hogy a felszínre juss. És persze úszni kifelé a part felé. Nem bíztam se magamban, se másban, se Istenben. Azt éreztem, hogy én ott fogok meghalni. Mi lesz ezután? Mi lesz Zarával? Hogy lehetek ilyen felelőtlen? Megfogok halni és még annyi rendezetlen dolgom van… Ha ma meghalok, nyugodt szívvel megyek el? Uramatyám, dehogy!!! Ezek és még milliónyi gondolat vájta bele magát a fejembe….Szétestem…teljesen…Azt éreztem, hogy elvesztettem a kontrollt, amihez úgy ragaszkodok mindig mint a kutya, aki épp szájzárat kapott. Nem tudok idomulni, nem vagyok „rugalmas”, nem vagyok hajlandó együttműködni a folyóval és az adott szituációval. Kiborultam, kimentem a partra és sírva fakadtam. Azt éreztem, hogy kudarcot vallottam, feladtam. Elegem van, nekem ez nem megy. Ez se és az élet sok-sok része sem. Elfáradtam, kimerültem. Annyi feldolgozatlan dolgom van még. Kaptam ott egy gyors fejmosást, ami a sírás hatására nagy tisztító erővel bírt. Megkönnyebbültem. Szembe kellett nézni a félelmeimmel, a sok-sok rám váró feladattal, amiket igyekeztem elmismásolni magamban. Halálfélelem, veszteségtől való rettegés. Foggal-körömmel ragaszkodás a múlthoz, emberekhez, eseményekhez. Jöttek a felismerések szépen sorjában. Dolgozni kell magamon rengeteget, ezt tudtam nagyon jól. Tényleg más emberként jöttem haza erről az elképesztő szépségű helyről. Ahol olyan természeti csodákat látsz, hogy megkönnyezed. Ahol látod, hogy a víznek milyen elképesztő ereje és energiája van. Egyszerre életet adó, másrészről meg egy kegyetlen gyilkos is tud lenni. Hogy mindenben megvan a JIN és a JANG. Egyik sem létezhet a másik nélkül. Mindenben és mindenkiben benne van a JÓ ÉS A SÖTÉTSÉG, A TEREMTÉS ÉS A PUSZTÍTÁS.

Ott valami átkattant bennem. Kaptam új feladatokat, de olyan pozitív élményeket is, amivel még nagyobb lendülettel és lelkesedéssel vártam életem első, önmagammal töltött külföldi utazását Spanyolország legnagyobb és leggyönyörűbb szigetére, Mallorcára.

 

Dóri

 

Gyömrő, 2023.01.21